Alpesi gőte - Triturus alpestris

Az alpesi gőte egyik legszebb színezetű gőtefaj. Közepes tesméretű, a hím általában 8, a nőstény 12 centiméter hosszú. Kissé zömök testalkatú, amihez képest meglehetősen széles feje van. A nőstény a hímnél általában nagyobb, sötétebb tónusú. Háta és oldala barnás-feketés, esetleg azúrkék árnyalatú. Oldalt sötét apró pontokkal tarkított világos sáv látható. Az előző fajtól jól megkülönbözteti, hogy hasa egyszínű narancsvörös. Párzási időszakban a hím alacsony, mindössze 1 - 2 mm magas, ép szélű háti bőrlebenyt növeszt, amely világos alapon feketén foltozott. Májusban párzik tiszta vizű hegyipatakokban, és általában júliustól tér át szárazföldi életmódra. Néha előfordul, hogy lárvaalakban szaporodik. Kifejezetten magasabban fekvő, hűvösebb helyekhez kötődik.

Fecskefarkú lepke - Papilio machaon

Április első hetében már mindenütt látható. Ezeken a tavasszal repülő példányokon tapasztalhatjuk elsősorban azt a genetikailag rögzült magatartásformát, (hilltopping - jelenség) amely a nem teljesen zárt domb-, és hegytetőkhöz való ragaszkodásban jelentkezik... Az ilyen tereppontok kizárólagos birtoklását minden arra repülő példány megkísérli, saját és rokon fajtársait messze üldözi, de azok csakhamar - s immár egyenként - visszatérnek. A kölcsönös zavarás addig ismétlődik, míg az egyedek valamelyike ki nem fárad. Mérete tavasszal kisebb, alapszíne sötétebb, fekete rajzolata dúsabb. A júliusban és augusztusban repülő nyári nemzedék ritkábban kerül szem elé, példányai magányos járőrrepüléssel, helyi vándorlásaik során földutak mentén, és felett mutatkoznak, s megzavarásuk esetén sem térnek el felvett repülési irányuktól. A dombtetőkön tartózkodó állomány nyáron igen gyérszámú, s nőstény ezek között még elvétve sem akad. Az enyhe ősz lehetővé teszi egy alacsonyabb példányszámú 3. nemzedék kifejlődését.

Mocsári teknős - Emys orbicularis

Elsősorban síkvidéken fordul elő, lassú folyású vizekben (holtágakban, csatornákban) vagy tavakban. Leggyakrabban iszapos, vízinövényzettel benőtt vizekben vagy azok közvetlen közelében találkozhatunk vele. Áprilisban jön elő a telelésből, májusban párzik. Párzás után a nőstény laza talajba rakja fehér, lágy héjú tojásait. Nappal a vízparton vagy a vízből kiemelkedő ágakon napozik, éjszaka jár vadászni. Rovarokkal, csigákkal, férgekkel, kétéltűekkel és halakkal táplálkozik. Félénk állat, a legkisebb zavarásra a vízbe ugrik. Telelni október végén, november elején kezd, legtöbbször az iszapba ássa magát. A mocsári teknős zömök testalkatú, mérsékelten ívelt hátpáncélú állat. A hátpáncél, a fej és a végtagok zöldes, barnás-fekete alapon sárgán mintázottak (pöttyök vagy csíkok borítják őket). A haspáncél egyszínű sárga, vagy barnás-feketés foltokkal díszített. Az állat védekezésül a fejét, a lábait és a farkát is el tudja rejteni páncéljában. A mocsári teknős védett állat.

Szivárványos pisztráng - Oncorhynchus mykiss

A szivárványos pisztráng testalkata jól tükrözi a vándorló életmódot, hasonló a sebes pisztrángéhoz. Eltérést jelent, hogy a szivárványos pisztráng teste oldalról kissé lapított, tehát kevésbé hengeres, és feje a testhez viszonyítva kisebb. A szájban található fogak gyengébbek, mint a sebes pisztrángnál. Úszói közül különösen a hát- és farokúszó fejlett. Háta sötétszürke, oldala csillogó kékesszürke, hasa fehér. Testének közepén egy szivárványosan irizáló sáv húzódik, amely különösen az ívási időszakban válik rikítóvá. A sebes pisztrángtól eltéroen a testét borító pettyek kisebbek, és mind barnák vagy feketék. Pettyek találhatók a páratlan úszókon, köztük a farokúszón is. Ez az utóbbi bélyeg igen könnyen megkülönböztethetové teszi egymástól a két pisztrángfajt a legváltozatosabb környezetben is. A szivárványos pisztrángra is vonatkozik, hogy színezetével élőhelyéhez nagyon jól alkalmazkodik. Elsősorban ennek tulajdonítható, hogy számos színváltozatát új halfajként írták le. Természetes körülmények között a szivárványos pisztrángok kora tavaszi ívók. Az ívás egyébként a többi pisztrángféléhez hasonlóan történik. Kavicságyba ásott gödrökbe kerül az ikra, elég mélyen ahhoz, hogy más halfajok ne tudjanak benne kárt tenni. Leginkább 10 - 15 °C hőmérsékletű vízben ívik. Egy-egy nőstény - testnagyságától függően - 500 - 2000 db 4 - 5 mm - es átmérőjű ikrát rak. A keléshez a hőmérséklettől és a víz oxigéntartalmától függően 32 - 36 nap (320 - 360 napfok) szükséges. A nagy mennyiségű szikanyag biztosítja, hogy a kikelő lárvák csak hosszabb idő elteltével és fokozatosan kénytelenek átállni az önálló táplálkozásra. Az ivadék természetes körülmények között tipikus planktonfogyasztó. A nagyobb példányok gerinctelen szervezetekkel és halakkal táplálkoznak. Jól tudnak alkalmazkodni a rendelkezésre álló táplálékbázishoz. Növekedése a változatos életkörülmények miatt vizenként igen eltérő lehet. Nagy általánosságban úgy jellemezhető, hogy a szivárványos pisztrángok az elso évben 100 g, a másodikban 350 g, a harmadik évben 1000 g körüli testtömeget érnek el. Nálunk a hároméves példányok ivarérettek. Leggyakrabban 5-6 kg-os maximális tömeget érnek el, de az amerikai irodalom ennél jóval nagyobb példányokról is beszámol.

Foltos szalamandra - Salamandra salamandra

Pompás megjelenésű, 18 - 20 cm hosszú, fényes - fekete alapon élénksárga foltokkal díszített farkos kétéltű. Nincs két azonos színfoltú egyed. Langyos májusi esők után találkozunk velük, amint lassú, lomha mozgással igyekeznek a víz felé. Elő lárvákat raknak le a vízbe, melyek oszre fejlődnek ki és lépnek a szárazra. Árnyas, páradús erdők alján élik csendes életüket.